3. rész

Louisval mellettem sétáltam végig London egyik kevésbé mozgalmas utcáján, ami ahhoz a kórházhoz vezetett, ahol JJ-t ellátták. Titkon örültem neki, hogy itt van velem, mert a segítsége nélkül soha nem találtam volna ide egymagam. Az egyik utcán le, a másikon balra, aztán a következőn fel majd így tovább. Számomra ez a város még felfedezetlen, teljesen olyan volt, mintha egy labirintusban járkálnék. Nagy sóhaj szökött ki a számon, amikor megpillantottam a 'Hospital' feliratot a kórház főbejárata fölött. A szél belekapott a hajamba és egy tincset a szemem elé fújt, érte nyúltam, hogy a fülem mögé tűrjem, közben pedig Louis felé fordultam. 

- Igazán köszönöm, hogy ideáig elkísértél, azt hiszem mostantól boldogulok egyedül is.
- Biztosan? - bizonytalanul bólintottam, majd intettem egyet neki köszönés gyanánt, és ő is pont így tett. A fotocellás ajtó elé léptem, ami szétnyílt előttem és a recepcióval szemben találtam magam. Illedelmesen megkérdeztem, merre találom JJ-t, majd el is indultam a megfelelő emelet és szoba felé.
Kettőt koppantottam az ajtón, majd résnyire nyitva az ajtót bekukucskáltam az ágyban fekvő beteghez, akinek látszólag semmi baja nem volt, azt leszámítva, hogy jobb lába a levegőben lógott begipszelve.
- Hahó! - mosolyogtam rá.
- Gyere csak! - biccentett egyet, én pedig óvatos léptekkel közelítettem a ágya mellett elhelyezett székhez. - Nem kellett volna rögtön idesietned! Neked most munkád van!
- JJ! - vettem mély levegőt. - A főnököm te vagy, szóval itt a helyem most. Mégis hogy sikerült ezt összehoznod? - kopogtattam meg a gipszét.
- Héj-héj, kicsit finomabban, ha kérhetem! - elhúztam a kezem, és egy 'Bocsikát' suttogtam. Nem gondoltam volna, hogy ez az apró érintés is így fájhat neki.
- Mikor engednek ki?
- Deb, alig 2 órája vagyok itt, és te már azt kérdezed mikor rúgnak seggbe?
- Szükségem van Rád, értsd meg!
- Nagylány vagy, meg tudod oldani egyedül is ezt a feladatod. A fiúk pedig nem annyira szörnyűek, mint hitted, ugye?
- Hááát...- nyújtottam el hosszan, csak azért minél később kelljen válaszolnom.
- Debora! - szólt rám kicsit erősebben.
- Nem, igazából mindegyikőjük elég aranyos, csak az a kis kukac egy pöcs. - fejeztem ki magam teljesen spontán egy vállrándítással. Természetesen a menedzserem tisztában van vele, milyen kapcsolatot ápolok Harryvel, azért nem is kérdezett rá, kiről is alkottam ezt a gyönyörű véleményt.
- Na akkor itt az ideje, hogy visszamenj a stúdióba és folytassátok a munkát. Gondolj bele, minél előbb végeztek, annál gyorsabban szabadulsz meg tőlük. - kacsintott egyet, majd nagy tenyerét rácsapta a combomra, ami nem kicsit csattant a farmeromon.
- Kössz' szépen JJ, igazán együtt érző tudsz lenni. Na csáó. - vállamra kaptam a táskám és nőies mozdulatokkal kitipegtem. Igazából sikerült magamat megnyugtatnom, hogy semmi komoly baja nincs, csak pár hétig vagy hónapig két mankó segítségére szorul majd, de mindig elérhető lesz telefonon, hogy segítsen nekem.

- Szerintem ahhoz, hogy jobban megismerjük egymás stílusát és énekmódját hallgassunk meg pár számot a másiktól. - ötletelt Niall, amikor már mindenki halálra unta magát. Egyik lépésről nem jutottunk a másikra. Mindenki fáradt volt, Liam és Louis a kanapén terpeszkedett és egymást dobálták papírgalacsinokkal, amin néhány sor szöveg volt lefirkantva, de egyik sem volt közlésre méltó. Zayn egy cérnaszálat csavargatott az ujja körül,  farkasszemet nézve velem.
Rossz emberrel kezdett, még senkinek nem sikerült legyőzni benne.
- Szerintem ez egész jó ötlet. - válaszolt Zayn el nem szakítva a tekintetét az enyémtől. - Többiek?
- Felőlem oké. - jött a válasz Louistól.
- Felőlem is.
- Én is kíváncsi vagyok a nyávogásodra. - ez a hang viszont már a hátam mögül érkezett Harry Stylestól, aki az ablak mellett állt, és serényen pötyögött a telefonján. Ezzel a mondatával elérte, hogy a tekintetem elvegyem Zaynről ezzel elveszítve a kis játékunkat, amire bosszúsan sóhajtottam fel, a pakisztáni fiú pedig egy kisebb kuncogást zavart le a nemlétező bajsza alatt.
- Melyik számot ajánlanátok nekem? - mosolyogtam a szöszire, aki talán közülünk a leglelkesebb volt. - Esetleg egy olyat, amiben nem hallok felesleges hangot?
- Öhm, ami azt illeti Harrynek az összes dalban egész sok szólója van. - rántotta meg a vállát Niall.
- Szóval te is feleslegesnek találod a hangom? - most viszont a göndör nem nekem célozta a kérdést, hanem a kis írnek, aki hirtelen fülét, farkát behúzta.
- Nem ezt mondtam. - tette maga elé a kezét.
- Hallottam! - hisztizett.
- Szóval melyik számot hallgassam meg? - mosolyogtam Niallre és magammal szembe fordítottam, hogy ne lássa Harryt.
- Én a Right now-t ajánlanám, szerintem az egyik legszebb számunk az új albumról.
- Ezt megbeszéltünk. Mit szólnátok hozzá, ha hazamennénk, ami az illeti ez a semmittevés teljesen lefárasztott. - Mindenki összeszedte a cuccát és útnak indult.
- Okés, akkor holnap reggel találkozunk! - suhant ki az ajtón elsőnek Liam, tehát az öteletem elfogadva. Megyünk haza. - Legyetek rosszak!
- Te merre? - csatlakozott mellém Zayn a folyosón.
- Vissza a hotelbe..hova máshova? - tártam ki a kezem.
- Elvigyünk? Haz és Louis is kocsival jött, szerintem nem kéne ezért taxiznod. Beférsz mellénk. Liam és Niall már úgy is elhúzott.
- Aranyos vagy. - húztam szorosabbra a copfom. - de inkább nem szeretném tovább rontani a levegőtöket. Mindenkinek jobb lesz, ha nem kell betennem a lábam a Styles járgányba. - húztam el a számat gúnyosan nevetve. - Legyen szép napod, Zayn! -  még mielőtt tiltakozhatott volna, hogy Louisval is mehetek, közbe vágtam és elköszöntem tőle, majd a folyosón ő ment tovább egyenesen, én pedig lefordultam jobbra.
Igazából nem tudtam hova megyek, de vonzott a kíváncsiság. Egy szoba elé értem, ahonnan halk zene szűrődött ki, mintha zongorázna itt valaki. Gyönyörű volt, becsuktam a szemem és elmerültem a dalban. Pár perc múlva véget ért a hangzás és kivágódott az ajtó, ahonnan az a személy jött volna ki, ha én nem állok az útjába, akire nem gondoltam volna, hogy képes ilyen szépen játszani.
Ő is és én is megszeppenve álltunk csak, egymás tekintetét el nem engedve bámultunk egymásra, épp szólalásra nyitottam volna a szám, de ő hirtelen becsapta maga mögött az ajtót és elviharzott én pedig csak a nyomát figyeltem, fejembe még mindig a gyönyörű dal hangjaival.

2. rész

Másnapi ébredésem meglehetősen kellemesebb volt, mint múltnap. Több okból is. Hosszú idő után kipihentnek éreztem magam, mivel sikerült legalább nyolc órát aludnom, és nem csurom vizesen tértem magamhoz. Egyedül tartózkodtam a szobában, tehát felügyelet mentes is voltam. Ebben a néhány nyugodt pillanatban még a mai programomról is elfeledkeztem, ami nem más mint egy megbeszélés. Nagyon merem remélni, hogy nem fog órák hosszat eltartani, mert kedvem lenne egy kicsit szétnézni a városban, hisz nem rég költöztem csak ide.
Nagy levegőt kifújva dobtam le magamról a takarót, ami az éjszaka folyamán rátekeredett a lábamra, majd lábaimat belehelyeztem az ágyam mellett elhelyezett szőrös papucsomba. Csoszogva mentem a konyha részlegre és benyomtam egy kis gombot a kávéfőzőn.
Leültem az asztalhoz, majd álmosan pislogtam csak előre, hallgattam, ahogy kotyog a mai koffeinadagom.
Szürcsölve sétálgattam egy nagy bögrével a kezemben, míg JJ kopogás nélkül berontott a lakosztályba.
- Még nem öltöztél fel? - kért számon.
- JJ, kérlek! Lazíts egy kicsit! - feleltem teljesen nyugodtan, egyik kezem a vállára helyeztem.
- Már megint el fogsz késni! - sóhajtott nagyot, majd nagyot huppanva foglalt helyet a kanapén. Megrántottam a vállam, majd csak hanyagul elsétáltam előtte. - Pont ez a célod, igaz? - nézett rám. - Hihetetlen vagy, te lány! - kuncogott fel halkan.
- Ezt nem most hallom először. - ültem le a székre, majd térdeimet felhúztam és állammal megtámasztottam a fejem.
- Akkor szerintem mindent tudsz már a mai napról, ugye? - kérdezte meg utoljára a stúdió ajtaja előtt. - Ma még csak ismerkedtek, megbeszélitek, hogy kinek milyen elképzelése van és holnap már neki is állhattok a szövegnek. Felfogtad? - kopogtatta meg a halántékom.
- Hogyne. - vágtam rá félvállról. Már a könyökömön folyik JJ minden egyes szava. Annyira beleéli magát ebbe a projektbe, hogy kedvem lenne őt ideállítani.
- Viselkedj normálisan! - bólintottam. - Ja..és Debie? - visszanéztem rá. - Ne legyél akkora tuskó. - szívesen felemeltem volna a középső ujjam, csakhogy mire cselekedni tudtam volna, menedzserem már messze járt.
Bunkó. Gondoltam magamban. A végén azt fogom képzelni, hogy ő is ellenem fordul.
- Ó, hát megérkezett Madame is. Csak, hogy idetalált. Azt hittük már, hogy nehézséget okoz idetalálni az alig két sarokra lévő hoteltől. - kiáltott fel gúnyosan Harry, látszólag sikerült felhúznom őt a kis késésemmel. Nem értem, mit parádézik, alig késtem másfél órát.
- Sietsz valahova? - kérdeztem tőle pimaszul, majd egy bájos vigyort vetettem rá.
- Minél távolabb tőled, igen! - motyogta maga előtt. Elhatároztam, hogy felveszem a jól ismert álarcom, és nem engedem, hogy egy szavával is megbántson. Lepörög rólam minden mostantól.
- Tudod, a te társaságod is épp oly kellemes, mint neked az enyém.
- Szerintem meg ezt zárjuk le és lássunk hozzá, mert nem lesz belőlünk semmi. - csapta össze két tenyerét Zayn, majd felállt a kanapéról és kihúzott egy széket az asztaltól, megfordította, majd úgy ült rá. - Szerintem először is mindenki mondja el, milyen dalra gondolt, milyen témát képzelt el..
Habár idő kellett ahhoz, hogy felengedjek kicsit, és ne érezzem magam úgy, hogy én itt közellenség vagyok, azt hiszem néhányukkal megtaláltam a közös hangot.
Liammel és Zaynnel egész jó dolgokat találtunk ki, míg Niallel szinte egy rugóra járt az agyunk.
- Szerintem a dal szóljon egy elkényeztettet lányról, aki mások által szeretne befutni. - Styles is megszólalt egy idő után.
- Nem vettem magamra, ne aggódj. - biggyesztettem le a számat. - De szerintem a legnagyobb sikert egy felfuvalkodott pöcsfej története aratna, aki minden éjjel más nővel bújik ágyba. - tettem keresztbe a lábam, majd egy tollat a számba vettem és úgy csináltam, mint aki elgondolkodik.
- Nekem elegem van ebből a tyúkból! - lökte fel hirtelen a széket a göndör, majd felém igyekezett. Volna. Ha Zayn nem tette volna a mellkasára a kezét.
- De hát nem is én kezdtem! - tártam ki a kezem. Tényleg nem én voltam most a ludas, úgy látszik Harry ma kevésbé tudja lenyelni a megjegyzéseimet. Nem gyakorolt még eleget. Ejnye, majd megtanítom én neki, hogyan kell, hiszen eddig nagyon jól bírom.
- Fejezzétek be minden a ketten! - szólalt fel Louis is. - Szerintem maradjunk annál az ötletnél, hogy hogy dolgozza fel egy lány és hogy dolgozza fel egy fiú a szakítást.
- Haz, ülj vissza! - parancsolt rá Niall is. Igazából, ha ketten lettem volna vele, akkor lehet, hogy kicsit félnék tőle, mert eléggé villámszóró szemei vannak.
Végül is maradtunk a Louis által felvezetett témánál és erről folytattunk további diskurzust. Többet én sem nagyon szólaltam meg, ahogy Harry sem hiszen fortyogott a dühtől. Megnyugodhat, én sem szívesen dolgozom vele egy együtt, de ettől függetlenül a többiek nem érdemlik meg, hogy miattunk ne haladjunk. Tőlük nem szeretném elrabolni az idejüket.
- Na szóval, akkor...- pont mikor Harry jutott szóhoz megcsörrent a telefonom. Esküszöm az egész teljesen véletlen volt. - Ilyen nem létezik. - horkantott fel. Majd kezeit a combjára csapta.
Hosszú körmeimmel könnyen kipattintottam táskám kapcsát, majd természetesen a legaljáról elő is szedtem a nemrég vásárolt telefonom. JJ jelenet meg a képernyőn, elhúzva a zöld kis ikon a fülemhez emeltem a készüléket.
- Debie, baj van! - szólt bele keserűen. Egy pillanat alatt leforgott előttem minden, és nem is tudom miért, de édesanyám arca villant be.
- Mi történt? - kérdeztem félve.
- Történt egy kis baleset..
- JJ, azt Isten szerelmére ne minden harapó fogóval kelljen kihúzni belőled! - pattantam fel a székről, ami a nagy lendülettől felborult. A srácok értetlenül néztek rám, mindenki az én arcomat fürkészte, miközben fel alá járkáltam az ablak előtt.
- A nagy rendezkedés közben rám borult egy szekrény. Benn vagyok a kórházban, eltörött a lábam. Debie, azt hiszem pár hétig egyedül kell, hogy megállj a talpadon. - közölt velem minden lényeges információt.
- Aha, jó. - majd kinyomtam a telefont. Komolyan ennyit nyögtem volna csak ki? Mint aki teljesen nyugodt, semmi probléma nincs ültem le a kanapéra és azon gondolkoztam, hogy most még is mi a büdös fenét kezdek én JJ nélkül. Mi az, hogy egyedül álljak meg a talpamon? Nem teheti ezt velem most JJ, nekem most szükségem van és lesz rá, hiszen kinek borulhatok majd ki, ha ő nincs mellettem.
Kínosan felnevettem, majd kacagásom fokozatosan váltott át hisztérikus sírásba.
- Baj van Debie? - érintette meg a vállam Louis.
- Nekem most el kell mennem. - kezdtem összeszedni a dolgaimat, majd megtöröltem a szemem a tisztánlátás kedvéért és feltéptem az ajtót. Nem tudtam, hova megyek, csak siettem előre. Hisz azt se tudom melyik kórház. Remegő kezeimmel emeltem fel újra a telefonom, ami kis híján kipottyant volna a kezemből, de Louis még időben elkapta.
- Parancsolj! - nyújtotta felém halványan mosolyogva. - Nem tudom, hova sietsz ennyire és hogy mi történt, de mit szólnál hozzá, ha elkísérnélek egy darabig?
- Rendben! 

1. rész

Már hajnalodott, amikor végre kiszálltam a limuzinból és a szálloda bejárata felé vettem az irányt. Elképesztő, hogy már lassan reggel van, néhány rajongó még ilyenkor is olyan elvetemült, hogy itt várjon rám. Fáradtan, lassan tettem a lábaim egymás után, majd egy mosolyt villantva, boldogan osztottam ki a kézjegyeim mindenkinek. 

- Debie, szabad egy képet? - nyújtotta elém telefonját egy lány a tömegből, majd a képernyőt felém mutatva tudatosult bennem, hogy lassan 24 órája talpon vagyok már. A szemeim alatt szürke karikák, hiába némi alapozó vagy smink, a szemeim sem csillogtak úgy, ahogy szoktak. A lány megköszönte a lehetőséget, én pedig örültem, hogy sikerült teljesítenem egy rajongóm kérését. Belépve a hotel halljába a kinti ricsaj megszűnt, helyét átvette a csend és a nyugalom. Erre a két dologra volt szükségem, illetve még a jól megérdemelt  pihenésre.
- Tessék, itt a kártya. A csomagok már a lakosztályodba vannak. Reggel 9-kor ébresztő, ugyanis jelenésed van egy rádiós műsorban. - zúdított rám JJ minden információt.
- Jó éjt, JJ. - ásítottam egy nagyot, majd a kártyát kivéve az ujjai közül a lift felé vonszoltam magam.  Őszintén szólva legkevésbé sem érdekelt az, hogy mi vár rám holnap, nekem most jelen pillanatban csak egy kényelmes ágyra van szükségem. Megnyomva a 12. emelethez tartozó gombot, pillanatok alatt ott is teremtem. Az ajtó elhúzódott előlem, én pedig benyitottam az újdonsült szobámba. Szép tágas volt, biztos nem kevés pénzbe kerülhetett. Lábaimról leerőszakoltam a cipőm, majd ruhástól vágódtam hátra az ágyra. Pillanatok alatt egy másik világba kerültem.

- Hétalvó, ideje felkelni! - hallottam meg távolról egy hangot, de erőm nem volt, hogy kinyissam a szemem. Épp fordultam volna át a másik oldalamra, amikor valami hideg és nedves borult rám.
- Te normális vagy? - ugrottam fel prüszkölve. - Ez hideg. - nyafogtam, majd a ruhám kezdtem el tépni magamról, amiből csöpögött a víz.
- Sajnálom, kislány, de máshogy nem tudtam elérni, hogy fel kelj. Így is már több mint félórája készen kéne lenned. - ült le az ágyam szélére JJ. - Menj, fürödj le, addigra itt lesz a sminkes és rendbe tesz.
- Azért ezt máshogy is el lehetett volna intézni. - kezdtem el hisztizni. - Tudod, hogy utálom, ha felkeltenek, te barom. - majd becsaptam a fürdőszoba ajtót. Elegem van abból, hogy sosem tudom magam kipihenni. Fáradt vagyok és nyúzott. És ha én fáradt és nyúzott vagyok, akkor ezek mellé csatlakozik még az is, hogy hisztis. Leráncigáltam magamról a ruháim, majd a forró víz alá álltam. Jólesett a melengető víz, élveztem ahogy végig folyik a hajamon, majd a hátamon. Mit nem adnék én azért, hogy végre egyszer annyit aludjak, amennyit akarok és senki nem sürgetne. A hírnévnek ára van. Ez esetben az, hogy nincs egy nyugodt percem sem. Koncertek, tv-műsorok, rádiós interjúk, rendezvények. A napom összes perce be van táblázva, és ezt nem szeretem. Határozottan nem.
- Lenyugodtál?
- Nem. - a válaszom rövid volt, de tömör és JJ tudta, hogy nem kell erőltetnie a további beszélgetést.

- Szép jó reggelt Mindenkinek! - kapcsolta be a mikrofonját Grimmy. - Ma reggel itt van velünk az elbűvölő szépség Debora Richards.
- Sziasztok! - kapcsolódtam be én is a beszélgetésbe. Először kisebb, rutin kérdéseket kaptam, arra voltak kíváncsiak merre lesznek fellépéseim, mennyire vagyok megelégedve a sikerrel, és milyen visszajelzéseket kapok. Illedelmesen válaszoltam mindenre, majd hirtelen Grimmy közbevágott.
- Nos Debie, van egy meglepetésünk neked. Úgy hallottuk a menedzseredtől, hogy hamarosan duettezni fogsz valakivel.
- Ó, csakugyan? - kérdeztem vissza hatalmas mosollyal, hisz ez információ tényleg teljesen új volt nekem.
- Lássuk is, kivel lesz szerencséd duettezni. - majd egy kis tapseffektus közben, belépett az ajtón öt fiú. Ne. Csak ők ne. Kétségbeesetten néztem Grimmyre, majd JJ-t kerestem a szememmel, de nem találtam. A mosolyom lassan lankadt le, hirtelen kiszáradt a torkom és levegőt is alig kaptam. Ezt senki sem gondolhatta komolyan. Ez tuti valami vicc, vagy talán a kész átverés. De akkor hol vannak a kamerák? - A stúdióban a One Direction!
A beszélgetés további részéből kivontam magam, mintha ott sem lennék. Nem emlékszem rá, hogy ha kérdeztek, válaszoltam-e. Azon voltam, hogy minél előbb eltűnjek innen, és megfojthassam JJ-t. Tudta nagyon jól, hogy mi a véleményem erről a bandáról.
- Kíváncsian várjuk az új dalt. - Az interjú befejeződött, én pedig szinte feltéptem az ajtót. Menedzserem már készenlétben várt, szerintem már fel volt készülve kiborulásomra, ezért elsőnek is kezembe nyomott egy üveg vizet. Remegő kezeimmel lecsavartam a tetejét, majd felhajtottam és csak ittam.
- Meg ne fulladj ám! - szólalt meg maga Harry Styles a hátam mögül. - Tudod, sosem hittem volna, hogy valaha is veled fogok énekelni.
- Nem fogsz! - vágtam hozzá, majd JJ-re néztem, aki ellenkezőleg bólogatott. - Nem gondolod, hogy ezt velem is meg kellett volna beszélned? - ezúttal szavaimat már főnökömnek szántam. - Nem dönthetsz helyettem mindenbe, főleg nem ebben.
- Ne hisztizz! Csak egy dal, nem fogsz belehalni és több vitát nem vagyok hajlandó erről folytatni! - kiabált rám, az én szemeim pedig fennakadtak. Sosem emelte fel még a hangját, amikor velem beszélt. - Elegem van a folytonos hisztidből, ez van, ha tetszik, ha nem.
- Jó, én befejeztem! Kilépek. - hozzávágtam a már üres üveget, majd kiviharzottam a folyosóról és egy eldugott szobába, amit talán raktárnak használhattak, oda menekültem.
- Hányszor hallottam már én ezt. Majd megnyugszol, Debie. - kiabált utánam. Lekuporodtam egy sarokba, és erősen próbáltam visszatartani a zokogásom. Miért nem tudja megérteni, hogy képtelen vagyok Harry Stylesszal még egy légtérben is meglenni? Ha nem én piszkálom őt, ő csesztet engem és ez oda-vissza így megy azóta a díjátadó óta.
Csak ültem, és meredtem magam elé. Az életem gondolkoztam, hogy milyen egyedül is vagyok valójában. Most sincs mellettem senki, aki megvigasztaljon. A családom Amerikában él, apu munkája nem engedi, hogy minden hónapban meglátogassak engem itt, Londonban. A húgom 15 éves, talán neki is most szükségem lenne rám, mint nekem rá. Az öcsém pedig útban a nagy világ felé, ezért anyu sem utazhat, öt hónapos terhesen. Istenem, de szeretnék most velük lenni, segíteni nekik mindenbe. Annyira hiányoznak. A barátaim hátat fordítottak nekem, mióta úgymond befutottam. Szerintük az agyamra szállt a hírnév és elhanyagoltam őket, ezért úgy döntöttek nem kíváncsiak rám többé. Az első párkapcsolatom is kemény egy hónapig tartott Sammel, aki csak a pénzem és a csillogás miatt volt velem. Érzelmekről egyikünk sem tudott nyilatkozni, hisz neki teljesen megfelelt, hogy meg volt mindene, én pedig elmondhattam magamról, hogy nem vagyok egyedül. Aztán itt is Harry Styles került képbe, aki szépen kifejezte véleményét a kapcsolatunkról könnyű nőcskének becézett, aki szeretetre van kiéhezve, ezért úgy gondoltuk, már nincs értelme tovább fenntartani ezt a színjátékot. Végül is igaza volt akkor. Valóban szeretetre vagyok éhes. Néha csak jólesne valakitől egy spontán ölelés, egy kis törődés.
Nem emésztettem magam tovább, felálltam és előbújtam a rejtekhelyemről. A hangok után mentem, majd benyitottam, ahol JJ és a fiúk ültek és valami lapokat nézegettek. Biztos a szerződés lehetett, amit nekem is alá kell írnom. Szó nélkül vettem ki Niall kezéből a tollat, majd lefirkantottam a nevem és JJ felé fordultam.
- Mehetünk? - kérdeztem fáradt hangon, majd köszönés nélkül távoztam menedzseremmel az oldalamon.
Biztos vagyok benne, hogy ez a dalkészítés nem lesz egyszerű menet, de sikerülnie kell, be kell bizonyítanom mindenkinek, hogy Debora Richardson nem fog ki senki, még Harry Styles sem.